Kiss Tibor Noé

Rövid bemutatkozás: 49 éves vagyok, négy regényem jelent meg, a legutóbbi idén nyáron, Olvadás címmel. Szociológia szakon végeztem az egyetemen, de ifistaként voltam igazolt labdarúgó, később dolgoztam újságkihordóként, újságíróként, kérdezőbiztosként és tördelőszerkesztőként is. Két évig tartottam futballedzéseket Pécsbányán, hátrányos helyzetű fiataloknak.

A DINAMO INSZI-t képviselő Mihaldinecz Csaba tevékenységét nagyjából 15 éve kísérem figyelemmel – akkor a Leo Amici Egyesület futballcsapatának vezetőjeként dolgozott. Örömmel vállaltam a részvételt ebben a pénzgyűjtő akcióban, amelyben pszichiátriai betegek számára tartott sportfoglalkozásokra gyűjtünk. (A sport – ez esetben is – a futballt jelenti.)

Nem kétséges számomra, hogy a sport, a futball nyújtotta közösségi élmény fontos kiegészítője lehet a terápiás módszereknek. A csapatjátékban való részvétel frissen tart, nyitottá tesz, a siker növeli az önbizalmat, a kudarc pedig az akaraterőt. Kis túlzással: én akkor érzem, hogy élek, amikor leírok egy jó mondatot – és amikor egy jó kis futballozás után kifekszem a gyepre vagy a betonra, a tagjaim bizseregnek, és fűszálat rágva bámulom a bárányfelhőket. A kezemben koktél, a háttérben halk zeneszó.

////

A csapat most arra gyűjt, hogy 2026 nyarán is résztvehessen a pszichiátriai betegek nem hivatalos Európa-bajnokságán (La Testa nel Pallone), amelyet az olasz csizma sarkában, a Lecce alatti Lido Marinin rendeznek. Talán nem kell indokolnom azt sem, hogy egy ilyen utazás milyen élményt jelenthet a résztvevők számára. Emellett a támogatás abban is segítené az INSZI-t, hogy az általuk használt edzőterem bérleti díját tovább fizethessék.

Eddig egyszer voltam focizni a csapattal, és nagyon élveztem, főleg, mert lassan három éve nem futballozom rendszeresen. Ha sikerül összegyűjtenem számukra 200 ezer forintot ebben a kampányban, akkor jövő tavaszig havonta legalább egyszer elmegyek a közös edzéseikre.

Ha mégsem sikerül, akkor is.