Balogh János

„Talán a nyom a talpamon,

a tejutak, a szanaszét,

az ahány város, annyi Pécs,

az elereszthet, de fogom …”

Bertók László: Talán választott városom (1994)

1977 és 1995 között voltam a Mecsek Táncegyüttes tagja. Az utánpótlás csoportból 1982-ben kerültem a felnőtt együttesbe. Ez volt az a közösség, ahol felnőttem. Életem egyes szakaszait más közösségek is meghatározták, másként, másféle kötődéssel, ezért egyikben sem érzem idegennek magam. Azonban a Mecsek volt az első, amely elindított utamon. Itt kaptam meg azt a szellemiséget, mely a mai napig átszövi mindennapjaimat: az önfegyelmet, a kitartást, a néphagyomány szeretetét. Egyszóval az elhivatottságot, mint egy belső késztető erőt, hogy a néptáncot, és egyáltalán a néphagyományt pedagógusként, kutatóként, iskolavezetőként, civil szervezetek tagjaként, egyszóval minden általam elérhető színtéren képviseljem.

Azt mondják, hogy egy Néptáncegyüttest létrehozni nem olyan nehéz. A szerencsés kezdetekkor – míg nagy a felbuzgó erő – „megteremtődik” ami kell: a táncos, a mester, a viselet, a pénz, a támogatók és a hely is. Egy Táncegyüttest fenntartani: az már nehéz. Azt az egyszeri szerencsés kezdetet minden évben megismételni nem egyszerű feladat. Hát, most 70 éves a Pécsi Mecsek Táncegyüttes. Túl sok szerencsés és szerencsétlen kezdeten, otthont teremtene magának. A Kárpát-medencében, Baranya Vármegyében, Pécsett, ahol született, s ahol él. Ez a választott városa…

Sokan ismertek. Tanítványok, barátok, kollégák, más táncegyüttesek tagjai, más művészeti ágak képviselői. Most ránk került a sor, hogy jó példával járjunk elöl! Segítsetek a cél elérésében!