Gundel Takács Gábor

Engem nagyon megérintett ez a kezdeményezés, mert annak idején az általános iskolában magam is zenetagozatos osztályba jártam. A Kodály módszer csodájára jártak külföldről is.
Emlékszem, számtalanszor előfordult, hogy 20-25 fiatal japán zenetanár ült az énekóráinkon. Nagyon hamar megtanultunk kottát olvasni, szolmizálni és hallás után is könnyedén különböztettük meg két hang zenei távolságát. Kisszekund vagy nagyszekund, kisterc vagy nagyterc – nem volt probléma. Természetesen a hangszerválasztás is hamar időszerűvé vált. Nekünk volt otthon zongoránk, így egyértelmű volt, hogy én is zongorázni fogok. Életem egyik legnagyobb szívfájdalma, hogy négy év után a szüleim engedték, hogy abbahagyjam. Ők sohasem zenéltek és talán emiatt nem értették, hogy ez mekkora veszteség. Tanultam, sportoltam – és lusta voltam gyakorolni.

Egy idő után azonban kedvtelésből újra elkezdtem játszani, már felnőtt fejjel rövid ideig vettem órákat is, bár az inkább már jazz irány volt. Immáron családos emberként amint lehetett vettem egy zongorát is.
Három gyermekünk is tanult zenét, furulya után a lányom zongorán, majd klarinéton, a fiaim szaxofonon végeztek tanulmányokat. Tudom tehát, hogy mit jelent zenélni – akár csak a saját örömére az embernek.
Én sem és a gyermekeim sem lettünk muzsikusok, de az, aki tanult zenét, egész másképp hallgat egy koncertet, vagy egy zenei felvételt. Az öröm sokkal teljesebb.

Az életem során meglehetően változó intenzitással nyitottam fel a zongorám fedelét. Most éppen az a szomorú igazság, hogy évek óta nem játszottam már. Itt az idő, hogy újra megszelídítsem a hangszerem.
Vállalom, hogy félretéve annyi minden mást, újra előveszem a kottáimat és rendszeresen leülök a zongorám elé. Nemrég megkérdezte a feleségem, hogy miért nem adjuk el, és ez belém mart. Igaza van, ha nem játszom, akkor miért áll ott. Nem szeretném eladni a hangszeremet, inkább újra játszom rajta. Szeretném, ha ezzel ráadásul legalább 100.000Ft összegyűjtéséhez segíteném a Pannon Filharmonikusok Hangszerszelídítő programját. Zenéljünk, és segítsük egymást – főleg a gyerekeket – abban, hogy miénk legyen a zene és a zenélés öröme!