MAGASI ILONA

Lénárd Kata-díjra szeretnénk jelölni Magasi Ilonát (Icát), a PTE Pszichiátriai Klinika Mentálhigiénés Szakrendelő és Gondozó (egykori „Mentálhigiénés Intézet”) mentálhigiénikus, szociális munkás munkatársát.
Ica életét végigkísérte a tanulás: először egészségügyi majd kisgyermeknevelői oklevelet, későbbiekben szociális munkás és mentálhigiénikus diplomát szerzett és immár nyugdíj mellett foglalkozik pszichés problémákkal küszködő emberekkel és családjaikkal. Ez a foglalkozás oly sok rétegű, hogy itt csak a legkedvesebbeket emeljük ki: ellátogat otthonukba, karácsonyi ünnepet szervez számukra évtizedek óta, kirándul és játszik velük a sok más ügyes-bajos dolgok intézésén túl. Szociális munkásként bejárta egész Baranyát, így jutott el az ormánsági aprófalvak mélyszegénységben élő családjaihoz is. Nemcsak otthonukba hozott érdeklődő gesztusaival „friss levegőt”, de a helyi közösségi helyszínen csoportot szervezett a nők, anyák számára az általa kitalált mentális egészségprogram keretében.
Emellett munkaközösségének mentálhigiénéjét is meleg törődéssel, szeretettel viselte szívén, segítve a segítőket akkor, amikor azok elfáradtak, elfogytak, vagy bátorításra volt szükségük.
Ica keze alól nemcsak finoman egyengetett sorsok kerülnek ki, de pácienseinek gyönyörű alkotásai is: kreatív csoportokon tanítja őket összevarrni, ragasztani, helyére szabni az összekuszált szálakat – pácienseinek patchwork takarói borítják a „Mentál” falait is. Emellett ahol csak megjelenik, zöldbe borul az épület, mert növényt szaporít, öntöz, nevel, ajándékoz kollégáinak, ismerőseinek.
Többet mond Ica érzékeny, ráhangolódó, szeretetteljes viszonyulásáról, ha inkább az ő szavait idézzük: „Elismeréssel gondolok azokra az emberekre, akik bizalmukba fogadtak, akik megtanultak mentális betegségükkel együtt élni és már tudatosan maguk irányítják életüket (…) Meggyőződésem, hogy ha a nehéz élethelyzetben élők időben kapnak segítséget, akkor megelőzhető a lelki betegségek kialakulása (…) Hiszem, hogy egy kapcsolat megbetegíthet és gyógyíthat is.”
Mindezt egy magától értetődő módusban, kiszámítható pontossággal végezve, tudtunkkal eddig nyilvános elismerés hiányában, negyedik évtizede.