RUMANN ANITA Lénárd Kata-díjra kétszeresen jelölték

Hangulatjelentés a társadalmi közegről, melyben sok segítő végzi mindennapi munkáját – Anita reakciója (tehát még ekkor sem csak magára gondol ):

„A gyermekvédelem egy mostohagyerek. Többnyire csak a rossz működés kap figyelmet. Ezért is örülök, hogy gondoltál rám….Én nem érzem annyira különlegesnek, amit csinálok, de a munkám valahogy összhangban van a természetemmel, és a jelenlegi munkaköröm teret ad a kreatívabb énemnek is, jobban, mint a családsegítő vagy esetmenedzseri státusz.”

Diplomáját a PTE BTK Szociális munka és szociálpolitika Szakán szerezte. Harmadikos gimis koromban még pszichológus szeretett volna lenni, de egy év múlva találkozott a szociális munkával, mint új diszciplínával, és irányt váltott. Pont az tetszett meg benne neki, hogy különböző tudományterületeket integrál, mindemellett megvan a saját módszertana és gyakorlatorientált. Utolsó éves volt, amikor (1998) elhelyezkedett az akkor alakult gyermekjóléti szolgálatnál. Azóta is az ECSGYK munkatársa. Dolgozott nyugaton és keleten, családgondozói és esetmenedzseri munkakörökben is.

Jelenleg hét intézményt lát el óvodai-iskolai szociális munkásként: Bártfa Utcai Általános Iskola és hat óvoda a keleti városrészben. (!) Az egyéni tanácsadáson kívül csoport- és osztály foglalkozásokat tart, mely lehet probléma / megoldás fókuszú vagy közösségépítő, Keresi azokat a lehetőségeket, képzéseket, melyek segítenek abban, hogy minél adekvátabb módon tudjon válaszolni a kihívásokra, felmerülő igényekre.

Pécsett született, két gyermeke van, Nóri (22 éves) és Andris (15). Legemlékezetesebb iskola: Magyarbólyi Általános Iskola (ha suliról álmodik, mindig ez a helyszín, az osztálytársak lehetnek a gimiből vagy az egyetemről).

Amit szeret csinálni: olvasni, könyvbemutatókra járni (pl.LIT lelkes közönsége), mozi – leginkább az Apolló, gyakran jár koncertekre, hetente jógára. Szeret elmélkedni, de mostanában inkább magáróll és kevésbé a világ dolgairól – „lehet ez valami életközép-féle önreflexiós áramlás” – mondja ő.

Anitával intenzívebben néhány pályázat kapcsán, illetve a Pécs-keleti Esélyteremtő Műhely nevű informális csoport szervezése során ismerkedtem meg „újra” (mivel korábban az egyetemen és kulturális eseményeken már sokszor összefutottunk). Erőteljes kisugárzása, olthatatlan szakmai kíváncsisága, ötletei mindig „bevonzzanak”, tisztaságot és áthatóságot hordozó tekintete egy másik, békésebb (ha tetszik, mesebelibb) párhuzamos valóság lehetségességének gondolatát generálják bennem. Közösségszervezőként azt tapasztaltam, hogy nagyon jó vele együttműködni – mindig konstruktív, kreatív és lelkiismeretes. Szülőként pedig érzékelhettem, amint az ovis csoportban meséjével és munkájával hogyan köti le és orientálja helyesen a gyerekek figyelmét kiemelkedően fontos témákhoz kapcsolódóan – pl. befogadás versus kirekesztés!

—-

Már középiskolában erős hívást érzett a segítő szakmák felé, és még a PTE szociális munkás szakának befejezése előtt elkezdett dolgozni az akkor alakuló gyermekjóléti szolgálatok egyikében, majd a családsegítő rendszerében a pécsi Uránvárosban, majd Pécs keleti vársorészében hordozza szívén és egyengeti a főleg veszélyeztetett, hátrányos helyzetű gyermekek és családok sorsát. Jelenleg Pécs-Kelet 6 óvodájának és a Bártfa Utcai Általános Iskolának szociális munkás-mindenese. Anita személyiségében a magas szintű szakmai tudás és elkötelezettség, a precizitás és összeszedettség mellett különleges szín az érzékenysége, a melegséget árasztó, bizalmat keltő figyelme és nyitottsága. Állandóan keresi a megújulás lehetőségét, és „vadássza” azokat a módszereket, melyek lehet, hogy számára is kihívást jelentenek, ám az általa pártfogolt gyerekek és közösségeik számára az önmagukra ébredés és megerősödés kulcsai lehetnek. A Murál Morál Egyesület képzésein megtanult közösségi falfestés, közösségszervezés, részvételi költségtervezés, Fotóhang és részvételi film például olyan eszközök, melyeket beépít a mindennapi munkájába, ezzel új utakat mutatva kollégáinak is. Nevéhez fűződik a Murál Morál Módszer alkalmazásán alapuló AlkoTárs tábor kezdeményezése a pécsi családsegítő-rendszerben, amit az elmúlt 6 évben elérhetővé tettek a város gyermekei számára napközis tábor formájában. A közösségi művészetek mellett a meseterápia a másik kiemelkedő módszer, amit igyekszik már óvodás kortól alkalmazni a gyerekekkel. Fontos tagja szakmai hálózatoknak, településrehabilitációs és fejlesztő folyamatoknak. Különleges képessége, hogy úgy hoz újítást a meglévő rendszerekbe, hogy közben elfogadó, partneri légkört teremt. Mély segítői elkötelezettsége a nehéz sorsú gyerekek iránt már több, mint 25 éve pályáján tartja.