Bélley Csaba
Bélley Csaba (Csubi, Csubesz), egy nagyon nagyszerű és különleges ember. Úgy 19-20 éve még kliensem volt Kovácsszénáján, ahova testileg és lelkileg is összetörve érkezett meg, súlyos heroinfüggőként. Azóta nagy utat járt be, kicsit mindig is más volt, mint az átlag, például mint az átlag felépülő. Van benne valami olyan hihetetlen erős életszeretet, s a bölcsességnek és tudásnak eredendő mélysége és magassága, a humornak, a filozofikus gondolkodásnak nagyon élvezetes elegye, hogy úgy hiszem, mindenki boldog, aki ismerheti. Én nagyon sokat tanultam és tanulok tőle. Például amikor megkérdeztem tőle, ő a brilliáns nyelvi készségével miért nem írja meg a felépüléstörténetét? Akkor azt mondta, hogy gondolkodott rajta, de még nem érett meg, mert ő nem úgy szeretné, mint mások, hogy „leépültem aztán felépültem”, mert úgy érzi és hiszi, hogy ennél ő (és mindenki más is) több, sokkal többek. Többek vagyunk, mint a traumáink. Ez csodás gondolat!Az évek során volt Hollandiában szakács úgy, hogy a dohányzásról is leszokott, de előtte a Flekken 2-ben is dolgozott. Kilenc évig volt aztán a kovácsszénájai rehab munkatársa. Ezévtől Budapesten él és dolgozik, folyamatosan képzi magát, s épp a napokban is megosztotta velem gondolatait a tapasztalatai, tanulmányai és más segítőkkel folytatott szakmai kérdések kapcsán. Legutóbb ezt írta: „Én meg egy csomó mindent olvasok most a suli miatt is meg hobbiból is és két szálon fut a cselekmény. Az egyik a csoportozással kapcsolatos szakmai irodalom, míg a másik vonal az anarchista irodalom. Megdöbbentő számomra, hogy milyen erős párhuzamok vannak. Yalom a csoportvezető transzparenciájáról szóló írásiban ki is mondja nyíltan, hogy le kell rombolni a terapeuta mítoszt, az autoriter státuszt. Rövid távon talán működik a karizmatikus vezető vonzása, de néhány ülés után az a tapasztalat, hogy a csoporttagok történetét összenyomja a karizma, fejlődésükben gátolhatja őket és a többi. Az anarchista irodalom is épp úgy az ideák lerombolásáról beszél, amik az autoritást, hierarchia modelleket legitimizálják. Keretekben, de mindenkire vonatkozó keretekben gondolkodnak, ahol azokat együtt alkotják és mindenkire vonatkoznak. Vagyis átláthatóság, ahol mindenki hasonlóképpen mutatja meg magát, türelmes, hogy összehangolt tempóban valósuljon meg a haladási irány. Az anarchisták abban hisznek, hogy átlátható kis csoportokban, megfelelő alapfeltételeket és kereteket kell teremteni, hogy az emberek sokszínűségük, másmilyenségük ellenére is biztonságban érezzék magukat és megtapasztalják, hogy a sokszínűség mekkora lehetőség a közös fejlődésre. Vagyis a terapeutának sincs más dolga, mint azt a hitét erősíteni a csoportban és ezzel erősíteni leginkább a csoportot, hogy megfelelő körülmények között képesek gondoskodni egymásról és magukról. Vagyis nem a nyomásgyakorlás, a nyomás hatására megjelenő megfelelés és aztán meggyőződés útján, hanem a változás lehetőségének közös ízlelgetése segítségével indul el egy folyamat.”Én nagyon örülnék, ha Csubi díjazott lehetne!
