KHALED-ABDO SZAIDA
„Anyukám mindig azt mondta a segítséget nem azoknak kell visszaadnunk, akiktől kaptuk, hanem akiknek mi tudunk segíteni.”
Ezt Khaled-Abdo Szaida mondta egy interjúban válaszul arra, hogy mi motiválja arra, hogy másoknak segítsen.
Idén őt szeretném jelölni a Lénárd Kata-díjra.
Szaida tevékenysége igen sokrétű, rendezőként, dramaturgként végzett munkája mellett közösségfejlesztőként is tevékenykedik.
Az Ormánsági kultúrmisszióval az egész éves adományközvetítés mellett évente szerveznek cipősdoboz akciót, melynek keretei között 4 település 0-18 éves gyermekei kapnak karácsonyi ajándékokat, az örömszerzés mellett ezzel talán kicsit láthatóbbá téve őket a pécsiek számára.
A Mikulás-busz is meglátogatja a gyermekeket minden évben, de szerveztek már tisztítószer gyűjtést, papír -és klasszikus színházi előadást, karácsonyi koncerteket, kertépítő napot, amikbe az önkéntesek mellett a falu lakossága is aktívan bekapcsolódott. Szaida arra törekszik, hogy egy kulturális program ne anyagi kérdés legyen, hanem egy mindenki számára elérhető lehetőség, olyan helyeken is, ahol ez egyáltalán nem alap.
Színházi munkáiban értőn és érzékenyen dolgozik olyan fontos témakörökkel, mint az öngyilkosság(https://revizoronline.com/alberti-zsofi-es-khaled-abdo-szaida-vedohalo-dante-kozossegi-alkototer/) vagy a legutóbbi, Élmény Tárral közös, középiskolások számára készült darabjában a kortársbántalmazás, szexualitás és egyéb,napjainkban tabuként kezelt témákat dolgozfel (https://elmenytarpecs.hu/kaland-kert/).
Úgy gondolom, Szaida remek jelöltje a Lénárd Kata-díjnak, sokaknak példaértékű lehet az, ahogyan a világot látja, és ahogyan cselekvőként jelen van benne.
