Naszladi Judit Zsuzsanna és Béndek Tamás

Naszladi Judit Zsuzsanna vagyok a Szekszárdi Garay János Gimnázium innovátor profilú mesterpedagógus ének – zene tanára. 2017 – ben újjászerveztem az „Éneklő Ifjúság” mozgalmat Tolna vármegyében.

Az intézményben működő énekkarok mellett alapító karnagyként 1994. óta vezetem az emelt szintű „Hangverseny Kórus” fokozattal rendelkező Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttest.

Mindig nagyon fontosnak tartottam az értékes művészetekkel való találkozást. Mestertanárként a komolyzene megismerését és megszerettetését elősegítő tanórán kívüli közösségi programokat szervezek, lehetőséget biztosítva a középiskolás korosztály zenei nevelésére, az igényes zene befogadásának kialakítására („Egy óra belőlünk” diákhangversenyek, „Péntek Esti Flört” kínálta zenekari hangversenyek a Kodály Központban, opera és balett előadások megtekintése Budapesten).

Hitem szerint, a felnövekvő generációknak olyan élményekre van szükségük, amelyekből megismerhetik szellemi értékeinket, illetve hagyományainkra támaszkodva a kulturált jövő formálójává válhatnak.

A Pannon Filharmonikusok Zenekar „Hangszerszelídítő projekt” – hez kapcsolódó nagyköveti megkeresés megtisztelő felkérés számomra. Örömmel teszek eleget 11. évfolyamos tanítványommal, Béndek Tamással közösen.

Vállalásom: A Kodály Központ fiataloknak szóló „Péntek Esti Flört” hangversenybérlet előadásaira szervezünk látogatást 49 fővel.

…………………………………………………………………………………………………..

Béndek Tamás vagyok, 17 éves, a Szekszárdi Garay János Gimnázium 11. osztályos tanulója. Azért vállaltam el ezt a pozíciót, mert nagyon fontosnak tartom a fiatal gyerekek tanítását. Szerintem a lehető legjobb dolog, ami a zenével és a hangszerekkel történhet.

Ha a fiatalság (akár már óvodás korban is) megismerkedik ezzel a világgal, így később nem lesz számukra idegen. Könnyen előfordulhat, egy általános iskolás egyáltalán nem zenél, vagy hallgat bizonyos zenei stílusokat. Hiába foglalkozna vele szívesen, mert a csoportos nyomás hatására „cikinek” tartja.

Ha a zene már kisebb kortól „fogná a gyerekek kezét”, akkor az effajta érdeklődés sokkal természetesebb lenne, hosszú távon pedig valószínűnek tartom, lényegesen több ifjúnak válna a zene élete szerves részévé.

Jómagam nem zenélek, csupán befogadója vagyok bárminemű művészetnek. Ennek ellenére is úgy gondolom, a zene és a zenélés művészete egy gyönyörű és kifinomult módja az önkifejezésnek. Olyasmi, mint egy nagyszerű ajándék: sokatmondó és jelentőségteljes, mégis van benne valami elegáns letisztultság.