Varjú Viktor

6 éves koromban (még nem) szippantott be a néptánc. Édesanyám elvitt János bácsihoz, aki akkor még a Néprajzi Múzeumban bírta mozgásra kortársaimat.
Elmúltam 10, mire összeszedtem a bátorságomat, és két osztálytárs hatására elkezdtem a néptáncot. Kezdetben az Úttörőház/Szivárvány Gyermekház kereteiben, amit szintén János vezetett, majd utánpótlásként bekerültem A MECSEKbe. Az idén 70 éves Mecsek Táncegyüttesbe.

Számtalan élmény és utazás, legényes a színpadon (vagy a kádban 😊, esetleg a Facebookon Covid idején). Fiatalkorom szerves részévé vált a Mecsek által közvetített magyar kultúra. Amikor már kevésbé voltam fiatal, elkezdtem zenélni tanulni, csak hogy el tudjam húzni feleségem nótáját az esküvőnkön (aki nem meglepő módon szintén zenész, akarom mondani táncos.)

Most, hogy fiatalságomat konzerváltam, úgy érzem, mindazt, amit A MECSEKnek köszönhetek, picit talán visszaadhatom. Az elmúlt években a Táncegyüttes picit megtorpant, jelenleg helyet keres, én pedig azokat keresem, akik velem együtt segíteni tudnak.

Hálás vagyok, hogy most nagykövetként viszonozhatom mindazt a Mecseknek, amit kaptam, és arra kapacitállak Benneteket, hogy segítsetek nekem ebben azzal, hogy lehetőségeitekhez mérten támogatjátok a Mecsek Táncegyüttest, akár névvel, akár név nélkül, akár 100 forinttal, akár ennél sokkal többel.

(És ha mindez nem elég, kövess minket Facebookon, gyere rendezvényeinkre, és szagolj bele a Mecsek életérzésbe.)