Thiesz Angéla
“A FÖLD FELETT ÉS AZ ÓCEÁNOK FELETT FINOM FEHÉR SZÁLAK HÚZÓDNAK… AZ EMBEREK KÖZÖTT… ÉS JÖN VALAMI GONOSZSÁG, ÉS EZEK A SZÁLAK ÖSSZEGUBANCOLÓDNAK ÉS AZ ÉN DOLGOM, HOGY KIBOGOZZAM AZT..”
Angéla a leginkább anti-meritokratikus ember, akit ismerek.
nem értékel, nem ez alapján tart ki dolgok vagy emberek mellett. Ő nem az érdemek szerint szeret.
Az alkotás, a humánum és a szépség keresztmetszetében találjuk a cselekedeteit, ezek mozgatják. Ilyen a retextil, de lehet más is. Egy kert. Egy lépcső. Egy kupola. Egy labda. Egy műhely, egy díszlet. Egy barátság. Egy tál lencse. Egy tánc, egy bokor. Egy domboldal. Egy ház, a forrás mellett. Segítő kapcsolatok, színes fonalgombolyagok.
Angéla nem tart a szenvedéstől, nem bánja, jöhet a rossz- és jókedv egyformán..
Ezért csapódnak hozzá, rácuppannak, s viszont is, sokszor. Szép és csúnya is ő, fénylő és sokszor sötét árnyékú is, otthonos, És ahogy felkel a Nappal, úgy felkel a Holddal is.
Kata barátja volt, Kata a barátja volt. De ez csak a ráadás! A legjobb értelemben KülönC ő, párja nincs!
Egy igazi pécsi filmecske, illusztrálja Angéla munkásságát: https://www.facebook.com/dw.magyar/videos/897639725016818
