LÉVAINÉ NAGY NELLI

“A két gyermekem ébresztett rá, hogy milyen jó, hogy nekik mindent meg tudok adni, hogy megengedhetem. Véleményem szerint egyetlen gyermeknek sem szabadna éheznie, fáznia, szenvednie sem verbális, sem testi agressziótól. Számtalan alkalommal adományoztam. De valahogy mindig azt éreztem, hogy egy lyukas zsákba töltöm bele a pénzem, különösen, amikor rájöttem, hogy más kapta, mint akinek szántam. A változást nem tudjuk elérni azzal, hogy az adománnyal átmenetileg kisegítünk valakit, aki utána ugyanúgy visszaesik, sőt esetleg meg sem becsüli, amit kap.
Én most egy olyan embert szeretnék jelölni a Lénárd Kata díjra, aki nem csak adományokat oszt, de változást szeretne elérni abban a környezetben, ahol él.
Nellivel intenzív osztályon dolgoztunk együtt, ő nővérként, én orvosként. Szerettem a szakmaiságát, ahogyan a betegekre odafigyelt. De szerettem azt is, ahogyan történeteket mesélt a betegekkel való kapcsolatáról, a régi egészségügyről. Mesélt arról is, hogy a falu, ahol korábban élt, hogyan segített a gyerekeknek a tanulásban, hogy ne kallódjanak el. Majd váltott az oktatásra, otthagyta az intenzívet, mentőtiszteket oktatott. Szerintem, akik nála tanultak, a mai napig szívesen emlékeznek rá, tudom, hogy lelkiismeretesen alakította át és szerelte fel az osztálytermüket szakmailag, készült az oktatási anyagokkal. Később a gyermeke születése után nem tudott újra tanítani, megszűntették a szakot azzal, hogy felesleges. Jelenleg a Vasasi Általános iskolában dolgozik gyermekvédelmi szakértőként. Rengeteg beszélgetünk és ledöbbenek azon, amiket megtapasztal. Segít a gyerekeknek, akiket otthon vernek a szüleik és éjszakákon keresztül nem alusznak, segít a gyerekeknek, akiket a saját nevelőapjuk erőszakol meg és teherbe esnek, és még sorolhatnám tovább a rémálomszerű történeteket. Igyekszik az iskolába becsempészni azt az otthonosságot, amit a gyerekeknek otthon kellene megkapniuk. Gondoskodik arról, hogy meleg ruhájuk legyen, hogy minden ünnepet megünnepeljenek és kapjanak ajándékot, nyáron legyen élményük – nyári táborok, és nem utolsósorban, hogy öröm legyen nekik a tanulás és megtanuljanak viselkedni. Két kislány új cipőt kapott: „A csajócák felhúzták a cipőket! ” Huuuúúu, ez meleg és rózsaszínezett és új….érted ?” Ez a beszélgetést folyt le köztük. Furcsa, hogy mennyire fontos egy kislánynak, hogy rózsaszínes legyen a cipő, nem igaz? Én egy életre megjegyeztem.”