Dr. Mayer Krisztina KülönC díjra kétszeresen jelölték

Jelölésem oka, hogy számomra Krisz – a szó legpozitívabb értelmében – a legkülöncebb különc, akit ismerek. Nemcsak azért mert a legkülönfélébb – különc – sportágban kipróbálta már magát (ejtőernyős ugrások (több, mint száz ugrás), a 100 km-es túrák. hegymászás stb), hanem mert „normál” sportokat, pl. futás is tudja különc módon véghezvinni: általában méhecske, angyal, kisegér stb. jelmezben futja a maratonokat, félmaratonokat, mosolyt csalva ezzel sokunknak az arcára. Mindezt habilitált egyetemi oktatóként. Munkájában is különcnek tartom: nem emlékszem olyan egyetemi oktatómra, aki pl. tanári asztal tetején törökülésben ülve, fején Mikulás sapkában tart. előadást. Márpedig Krisz ilyenekre is képes. Az pedig saját tapsztalatból is mondhatom, hogy előadásai izgalmasak, tartalmasak, lendületesek, élmény őket hallgatni.

Karitatív oldaláról is felnézek rá: sok futóversenyen valamilyen jótékony szervezet javára vagy figyelemfelhívó célzattal indul Krisz, de hozzánk Pécsre is lejött (Miskolcról) egy ingyenes előadást és workshopot tartani a kollégáknak, amit a mai napig emlegetünk, annyira jól sikerült. Sok tanítványával van személyes – segítő kapcsolatban és ahogy látom elég magas a népszerűségi indexe a hallgatók körében.

Mindezek számomra Katával is párhuzamba állítják a szememben: mindkettejüket szenvedélyes, excentrikus, nagyszerű oktatónak tartom. Az már csak egy zárójeles rész, hogy Krisszel mindketten imádtunk Kata óráira járni. Személy szerint nekem egyik kedvenc tanárom volt, imádtam minden óráját.

Ilyen és hasonló gondolatok, emlékek kavarognak a fejemben, miközben Krisz jelölését írom…. Amivel talán zárnám soraimat, hogy pontosan tudom Krisz számára hatalmas megtiszteltetést és örömöt jelentene, ha megkapná ezt a díjat.

Talán nem túlságosan elegáns, ha az ember saját magát jelöli egy díjra, de ahogy megláttam Kata különc díját, azonnal megszólítva éreztem magam. Egész életemben kilógtam a sorból, tulajdonképpen minden sorból…Már gyerekként is egyszerre voltam kitűnő tanuló, barátkoztam a legszorgalmasabb, eminens diákokkal és voltam „bandatag”, azaz lógtam a szünetekben a legrendeletlenebb, legrosszabban tanuló gyerekekkel, mert velük lehetett a legjobban mászókázni, játszani és kúszni-mászni. A két csoport nagyon távol állt egymástól, de engem mindkét tábor elfogadott. Egyetemista koromban párhuzamos képzésben jártam pszichológia szakra és testnevelés szakra. A tesisek között bölcsészként, a pszichológia tanszéken pedig sportemberként tekintettek rám. Ezekben az években nagyon sokat ejtőernyőztem és mikor Lénárd Katának mutattam a zuhanó fotóimat, azt mondta „te egy hős vagy!” És ez annyira jól esett, annyira feldobott, mintha tényleg az lennék….pedig nem mentettem meg soha senkit. Több, mint 20 év telt el azóta, de a mai napig tisztán emlékszem az egész szituációra.A különcség most is jellemző rám. 45 éves habilitált egyetemi oktatóként jelmezben futom a félmaratonokat, eddig 134-et. Voltam már pingvin, bohóc, Mikulás, malac, cica, ördög, méhecske, Minnie egér, rénszarvas, tűzoltó, stb. stb. Szeretek szerepelni, játszani, fotózásokon részt venni. Elvégeztem egy Szinkron színész képző tanfolyamot, szerepem néhány napi sorozatban, kisfilmben, reklámfilmben és több fotóm jelent meg különböző nemzetközi magazinokban. A hallgatóknak az előadások mellett önismereti csoportokat tartok, ahol sokszor van lehetőségük megnyílni, megmutatni önmagukat és közelebb kerülni egymáshoz is. Szeretem a munkám és szeretek lelkes, nyitott és aktív fiatalokkal dolgozni. Nemrég ezt a visszajelzést kaptam egy hallgatómtól, amire nagyon büszke vagyok:„Tanárnő óriási kedvencem! Már ha szabad ilyet írnom vagy gondolnom! Hatalmas pozitivitás és egy példakép! Komolyan mondom! Nekem még soha nem volt olyan tanárom akivel lehetett egyszerre sírni és nevetni és nem arról szólt minden óra hogy vártuk hogy mikor lesz vége. Ezt mindenki nevében mondhatom!”Úgy gondolom, hogy az én „különcségem” nem annyira a sokoldalúságomban rejlik, mint inkább abban, hogy olyan dolgokat csinálok párhuzamosan, ami kevés emberre jellemző. Egyszerre küldök be kéziratokat különböző tudományos folyóiratokba és járok mellette castingokra, egyszerre kapok tudományos díjakat (pl.: Kiváló kutató – 2021) és megyek forgatásokra. Párhuzamosan járok konferenciákra és fotózásokra, a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságnak eseményeire és jelmezes hoszteszkedésre.