Juhász Veronika

A különcdíjra Juhász Veronikát javaslom, aki hivatalos titulusait tekintve, a II. kerületi önkormányzat képviselője és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt alelnöke.
De ki is ő, mint Veronika? Így mutatkozik be FB oldalán Veronika Juhasz | Facebook:
Veronika arról nem ír bemutatkozásában, hogy a képviselői „hivatalos” teendőin kívül még mi mindennel, ki mindenkivel foglalkozik. Nem tud elmenni egy hajléktalan vagy kéregető öreg néni mellett úgy, hogy ne álljon meg és beszélgessen vele, hiszen mindenkit az „ügyfelének” vagy mondjuk úgy, segítségre szoruló embernek tekint. És azonnal van legalább három ötlete, hogy kellene, lehetne segíteni az illetőn. Egyénileg, személy szerint, de aztán intézményesen is. Veronika úgy törődik folyamatosan másokkal, mások és a köz ügyeivel, hogy közben egészséges, bolondos, igényes, önazonos és még egyszer, önazonos. Nyitott és kíváncsi és jószívű és bátor. Aláfestésként jöjjön néhány konkrét sztori a rengetegből, amit személyesen láttam, nem mende-monda, nem jó- vagy rosszindulatú pletyka. Én ilyen különcnek látom őt:
Irritálóan megvesztegethetetlen. Amikor tavaly télen 2 hónapon keresztül heti több alkalommal osztott 100-150 adag meleg ételt a Széna téren és környékén, egyik este, a munka befejeztével, úgy 20h körül, halál éhes volt már. Nyitva tartó kis boltot keresett, hogy bekapjon valamit, nem is talált hirtelen. „De hát miért nem ettél egyet a megmaradt adagok közül, amit elküldtél a szomszéd kerület hajléktalanjainak?” kérdeztem csodálkozva. „Hát azt nem lehet, azt hajléktalanoknak főzték.” – jött a különc válasz.
Irritálóan kitartó: olykor belenézek az önkormányzati ülésekbe. Mindig felszólal, újra és újra, akár ugyanazon ügyben, hiszen nem oldódott meg. Már mindenkinek az agyára megy, ezt érzékeli is, de nem érdekli, akkor is megpróbálja még egyszer. Nem tudom miben reménykedik. Tán kifárasztásra játszik, vagy hogy egyszer megértik, vagy újabb ötlete van a megoldásra, mert még egy oldalról körüljárta. Mindenesetre nem ezt szoktuk meg politikusainktól. Különc.
Irritálóan kreatív: mindenről eszébe jut valami szokatlan és első ránézésre szinte kivitelezhetetlen megoldás. Egy példám a sok közül: az erdőben lakó hajléktalanoknak banyatankkal visz farönköket, ja és busszal persze, hiszen nincs autója. És mellé egy kis meleg kávé is jár a termoszából. Meg persze a jó szó, a beszélgetés. Különc egy képviselő.
Az irritálóan sokoldalú: utcazenész-énekes volt kiskorában, ne csodálkozzunk, ha zenei, énekesi képességei mellett a hajléktalanság, az utcai élet több összetevőjét is érti. Küzd is az utcazenészek elismeréséért, miközben Népfőiskolát szervez a legkülönfélébb témakörökben, ahol beszélgetnie is kell a szakemberekkel. Folyamatosan tanul ezekből ő maga is. Plusz még tesz-vesz is, ha úgy adódik: ha kell padot vagy utcát fest, ha kell megtanul horgolni is, hogy alkotótársa lehessen a köztéren felállított horgolt karácsonyfának. Mindenre nyitott különc.
Az irritálóan sokat bír: egyszerre több dologgal foglalkozik, hajnali 3 előtt nem gyakran hajtja álomra fejét. Pártja, kerülete, a civil szervezetek, az egyéni megkeresések mind szívügyei. Beadványt fogalmaz, vitát moderál, új módszereket tanul, közben elszalad fát ültetni, közösségi esemény szórólapját osztogatja, mert megkérték rá, plakátot tervez, szöveget ír. Mondom, hogy különc.
Különcnek pedig jár ez a díj. Azért javaslom, mert nem ismerek senki hozzá hasonlót. Szeretném, hogy megtudja ő maga is, mennyire nagyszerű embernek tartjuk. Most mi szerezhetnénk neki örömet.