MONOSTORI ÉVA

“A Lénárd Kata díjra szeretném jelölni huszonéves ismeretség, barátság alapján Monostori Évát.
Éva vegyészként végezte a középiskolát és elmondása szerint már akkor is mindenhol a közösséget kereste. A Csokonai Művelődési Központban dolgozott Komáromban, amikor megismerkedtem vele 1993-ban. Közösségfejlesztő képzés résztvevői voltunk mindketten, ott barátkoztunk össze. Rövid ideig összekapcsolódott az életutunk, majd fizikailag távolabb kerültünk egymástól, így a szakmai munkánk is más úton haladt.
Évával közösen alapítottuk az Élettér Közösség-és Településfejlesztő Egyesületet 1997-ben, majd életet ő adott ebbe. Az első gondolata az volt, hogy a helyi fiatalokat (akkor már megjelenő függőség miatt is) segítse. Olyan helyet keresett, ahol befogadják őket. Erre azonban nem talált megfelelő helyet, így nagy bátorsággal egy közös ház építésébe fogott az egyesület tagjaival, fiatalokkal, gyerekekkel, családtagokkal. Ez a Mag-ház, ami azóta számtalan módon segíti nemcsak a településrész (Koppánymonostor) lakóit, hanem Komáromban és a környező településeken élőket is. Mindent nem is tudok felsorolni, csak néhány lényegesebbet. A középiskolákban osztályközösség fejlesztő programot indított, de nem pusztán az egy osztályba járók között akarta a kapcsolatokat jobbá tenni, hanem a fiatalokat a társadalmi problémák iránt is érzékenyíteni. A városi diáktanács létrehozása teljesen alulról kezdeményezett volt, mint ahogy az éves fiatalok által szervezett konferencia, és a számtalan program, amelyben már kisebbek is részt vettek. A város nem igazán díjazta ezt a demokratizálódási folyamatot. Éva nyíltan felvállalt minden konfrontációt és többször megpróbált “belülről” is alakítani a helyi politikai viszonyokon. Még polgármesteri tanácsadó is volt, de leleplezve egy korrupciót onnét eltanácsolták. A Mag-házban rendületlenül folyt a munka. Felvállalták a hajléktalanok foglalkoztatását, ami persze nem pusztán munka adása volt számukra, hanem naponta főzés számukra, mosási lehetőség és minden személyes problémájukban segítség nyújtás. Mint ahogy mindenkinek, aki a közelébe került a Mag-háznak. Legyen az lakásprobléma, munkahely, pénzbeli segítség. Több éven keresztül az ételmentést is vállalták, amelyet csak azért vettek el tőlük, mert a helyi politikával nem volt kompatibilis a munkájuk. Éva a mindenben kezdeményező. A gyerekeknek szervezett Manóút, a kismamáknak szervezett klub, vagy a fogyatékos gyermekek felügyelete, a nyári táborok, a fafaragó táborok, a legnagyobb fantáziát beletéve ezekbe a programokba. Az ácsi romák lakta szegregátumban kifejtett munka egyike csak azoknak, amelyet a szociális területen kifejtenek.
Ahogy más civil szervezet életében, itt is vannak nehezebb időszakok. Az Élettér Egyesület sem tud jelenleg olyan nagy létszámú munkatársat felmutatni, mint ahogy sok éven át, de Éva most is ott van és bár nem mindig jut számára fizetés, töretlenül viszi tovább a munkát. Nem csak egy civil szervezet, hanem több alapítója, segítője is.
Több, mint 20 év után az az álma is megvalósul, hogy a fiataloknak legyen egy olyan hely, amelyet maguk üzemeltetnek és olyan dolgot tehetnek, ami őket és korosztályukat, vagy annál fiatalabbakat is a közösség iránt elkötelezi. Megalapították és megépítették az Art-Tér Művészeti Szabadiskolát. Hihetetlen sok önkéntes munkával és nagy erőfeszítéssel.
Mindig vállal valami plusz feladatot, legyen az tanítás, vagy szakmai szervezetben való részvétel vagy tanulás. Mindeközben elvégezte a művelődésszervező szakot, majd a Pécsi Egyetemen továbbtanult. Most éppen az adományszervezést és az aktivizmust tanulja és gyakorolja is egyben.
A lakókörnyezetének problémái mellett sem megy el. Elsőként lépett a Komárom iparterületén létrehozott akkumulátor gyár környezetszennyezése, lakókörnyezet rombolása ellen. Ez a folyamat jelenleg zajlik.
Közben aktív szervezője a tiszta választások létrejöttének is, mint ahogy bevonódott az előszavazás lebonyolításába is.
Nagyon bátor. Mindig előbbrevaló számára a közösség jóléte, mint a sajátja. Nagyon jószívű. A közeli és távoli környezetében nincs akinek ne adott volna még valamit. Néha elkeseredik, de legtöbbször nevet, és vidámságot teremt maga körül.
Egyszer kapott már díjat az ifjúság területén végzett munkájáért és bár a közösségfejlesztők elismerik a munkáját, díjat itt nem tudnak számára átadni, hisz maga alapítója a közösségi munka díjának.
Barátként és közösségfejlesztőként is azt tudom mondani, hogy Éva, az akinek az állhatatosságában megbízhatok, ha szükségem van, számíthatok rá, akár a magánéletben, akár a szakmai munkában, mint ahogy mások is.
Nagyon jó szívvel ajánlom a Lénárd Kata díjra.
https://mag-haz.eu/ oldalon a tevékenységéről bővebb információt is találnak.”